Vajon igaz-e az, hogy hosszabb távon a gazdasági prosperitást leginkább a kiegyensúlyozott költségvetés szolgálja? – teszi fel a kérdést Dedák István 1998-as cikke.

A válasz: A kifejtett elméleti összefüggések alapján nincs semmiféle okunk arra, hogy ezt feltételezzük. A költségvetés egyenlegére deficites és szufficites érték egyaránt adódhat, és semmi sem indokolja, hogy hosszabb távon feltétlenül kiegyensúlyozottnak kell lennie. Más szóval, a növekedéselméleti összefüggések keretében az egyensúlyban lévõ költségvetésnek nincs semmiféle megkülönböztetett jelentõsége.

A cikk szerint az egyensúlyban lévő költségvetés és ebbõl következően a minél kisebb adósságállomány “nem rendelkezik semmiféle olyan mágikus közgazdasági tartalommal”, hogy az elengedhetetlen szükséges a tartós és magas ütemû gazdasági növekedés megvalósulásához.